Ki tehetség? Csak a tehetséges gyerek, felnőtt tanulhat zongorázni?

Ki tehetség? Csak a tehetséges gyerek, felnőtt tanulhat zongorázni?
2022.01.20.

Sokszor találkozom azzal a véleménnyel, hogy már egy felnőtt azt gondolja, hogy nem elég tehetséges ahhoz, hogy zongorázni tanuljon. Sőt, sajnos gyerekek is nagyon könnyen tesznek főleg magukra ilyen kijelentést. Ki számít ma tehetségesnek? És miért feltétel, hogy valaki hangszeren tanuljon?

Hogyan "legyen a zene mindenkié" (Kodály Zoltán), hogy ha szempontok szerint válogatunk?  Hogyan tud teljesülni, ez a Kodályi gondolat? Nem lesz mindenkiből művész, de úgy gondolom mindenki alanyi jogon és a saját tudásával tanulhat zenélni. Már zeneiskolába felvételin vesznek részt a gyerekek, ahol szükséges a jó hallás, a ritmusérzék, esetleg a bátorság. Ki számít ma tehetségesnek? Ki tanulhat ma hangszeren zenélni?

  • Aki virtuóz?
  • Akinek jó a hallása?
  • Aki nagyon szorgalmas és az átlaghoz képest sokkal több zeneművet tanul meg?
  • Akinek jó a ritmusérzéke?
  • Akinek abszolút hallása van?
  • Akinek kitűnő a relatív hallása?
  • Aki hibátlanul visszatud bármit énekelni?


Vagy csak az, akinek ezek közül az összes egyszerre jelen van?
Az úgynevezett hosszú tanszakokon tanulóknál (vonósok, zongoristák) a tehetség nem mindig mutatkozik meg már kisgyermekkorban. Nagy százalékban a felsorolásból ritkán teljesül az összes korábban feltett kérdés, ettől még lehet valaki tehetséges, nyugodtan elkezdhet zongorázni, sőt ezek mindegyike a rendszeres alkalmakkal mind, mind fejleszthetők. A tehetség abban fog megmutatkozni, hogy meddig lehet egyénenként fejleszteni ezeket a képességeket? Mennyire fog tudni a zene nyelvén közölni, közvetíteni a közönség felé?
Ettől függetlenül zenélni mindenki tanulhat, akkor is ha nem fog feltétlen a zenei pályára készül. Hogy mi a különbség aközött, aki tanult és aközött aki nem tanult zenélni?
„Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi (...) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.” (Kodály Zoltán)

Vissza