Miért nem baj, ha a gyermeked csak figyel a zenés foglalkozáson?

"Az én gyerekem nem csinált semmit. Csak ült, és nézte a többieket. Biztosan nem érdeklődik. Nem lesz mindenki zenész.”

Sok szülőtől hallottam már ezt egy-egy zenés általam tartott foglalkozás után. Gyakran némi aggodalommal vagy csalódottsággal mondják, miközben körülöttük más gyerekek tapsoltak, táncoltak, hangszert választottak vagy lelkesen utánozták a mozdulatokat.

Ilyenkor mindig ugyanazt válaszolom:

A figyelés is részvétel. Sőt, kisgyermekkorban gyakran ez a tanulás első és egyik legfontosabb formája.

Nem minden gyermek mutatja meg, hogy mit tud

Egy zenés foglalkozáson sok minden történik egyszerre. Megszólal a zongora, énekelünk, ritmust játszunk, mozogunk, hangszereket próbálunk ki, mesélünk, és közben más gyerekek is jelen vannak.

Egy kisgyermek számára ez rengeteg új élmény:

• ismeretlen hely;
• új emberek;
• különböző hangok;
• hangszerek;
• mozgások;
• szabályok;
• váratlan helyzetek.

Van, aki azonnal beleveti magát. Odaszalad, kipróbál mindent, táncol és hangosan énekel.

Más először csak figyel.

Megnézi, mi történik. Felméri, biztonságos-e a helyzet. Meghallgatja a dallamot, megfigyeli a mozdulatokat, és időt hagy magának arra, hogy megértse az új környezetet.

Ez nem passzivitás, hanem feldolgozás. Sok kisgyerkőcnek otthon jön meg a bátorsága. Ilyenkor ilyen mondatokat meséltek nekem: 

• egész nap az itt tanult dalt énekelte otthon
• ugynazt a dalt kérte újra és újra, amit itt énekeltünk
• rámszólt, hogy nem jól énekelem
• azt mondta nem így van

A gyermek nem előadni érkezik

A zenés foglalkozás nem vizsga és nem színpadi szereplés. A gyermeknek nem kell bizonyítania, hogy figyelt, ügyes volt vagy megtanulta a játékot.

Nem kell rögtön:

• visszatapsolnia a ritmust - ezt zeneiskolai felvételin a 6 évesektől szoktuk kérni. 
• megismételnie a mozdulatot, vagy tökéletesen ismételni;
• együtt énekelnie;
• önállóan hangszert választania;
• minden feladatba bekapcsolódnia.

Vannak gyerekek, akiknek előbb biztonságosan el kell raktározniuk az élményt. Később, egy ismerős környezetben kezdik feldolgozni és újrajátszani.

Ezért nem érdemes egyetlen alkalom vagy egyetlen látható reakció alapján eldönteni, hogy egy foglalkozás tetszett-e neki. Nem mindig látszódik egyből. Sőt van, akinek ehhez akár hetek vagy hónapok is kellenek. 

Felnőttként hajlamosak vagyunk a látható aktivitást azonosítani a tanulással. Ha a gyermek mozog, válaszol és utánoz, úgy érezzük, hogy jól dolgozik. Ha csendben marad, azt gondolhatjuk, hogy nem érdekli a foglalkozás.

Pedig a kisgyermekek tanulásának jelentős része megfigyelésből, hallgatásból és ismételt tapasztalatszerzésből áll.

Amit ma csak néz, azt lehet, hogy holnap otthon eljátssza. Mondjuk alvás helyett. 

A temperamentum is számít

A gyerekek nem egyformán közelítenek az új helyzetekhez.

Az egyik gyermek gyorsan feloldódik. A másiknak több alkalomra van szüksége ahhoz, hogy megszokja a helyszínt, engem, a többi családot és a foglalkozás rendjét.

Egyik működés sem jobb a másiknál.

A csendesebb, óvatosabban kapcsolódó gyermeket nem kell sürgetni azért, hogy úgy viselkedjen, mint a gyorsabban oldódó társai. A biztonságérzet kialakulása fontosabb annál, hogy már az első alkalommal minden feladatban részt vegyen.

Amikor ezt tiszteletben tartjuk, azt üzenjük neki:

Itt úgy is jelen lehetsz, ahogyan neked jó. Részemről teljes az elfogadás minden kisgyermek felé. 

Mit tehet a szülő a foglalkozáson?

A legtöbbet azzal segíthetsz, ha te bekapcsolódsz, miközben nem sürgeted a gyermekedet.

Énekelj, tapsolj, mozogj, és próbáld ki a játékokat akkor is, ha ő még csak az öledből figyel. Ezzel mintát és biztonságot adsz neki.

Nem szükséges folyamatosan biztatni:

• Gyerünk, csináld te is!
• Tapsolj szépen!
• Menj oda a hangszerért!
• Mutasd meg, hogy te is tudod!

A jó szándékú biztatás könnyen nyomássá válhat. A gyermek figyelme ilyenkor már nem a zenére és a játékra, hanem a teljesítési helyzetre irányul.

Helyette mondhatod:

• Látom, most inkább figyelsz.
• Majd bekapcsolódsz, amikor szeretnél.
• Itt vagyok veled.

Ezek a mondatok elfogadást és biztonságot közvetítenek.

Mikor érdemes mégis közelebbről figyelni?

Egyetlen foglalkozás alapján nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Az új helyzetben való csendes megfigyelés teljesen természetes lehet.

Érdemes inkább hosszabb időn keresztül megfigyelni:

• otthon visszatér-e egy-egy dalhoz vagy mozdulathoz;
• felismeri-e az ismerős dallamokat;
• várja-e a következő alkalmat;
• fokozatosan közelebb merészkedik-e;
• kialakul-e benne érdeklődés valamelyik hangszer vagy játék iránt.

A fejlődés nem mindig látványos, és nem mindig egyenes vonalú. Lehet, hogy egy gyermek egyik héten végig aktív, a következő alkalommal pedig inkább az édesanyja öléből figyel. Fáradtság, éhség, hangulat, frontok, növekedési ugrás és az aznapi élmények is befolyásolják a részvételét.

Én mit teszek ilyenkor foglalkozásvezetőként?

Nem próbálom mindenáron bevonni.

Felajánlom neki a lehetőséget, megmutatom a hangszert, helyet hagyok számára, de elfogadom, ha még nem szeretne bekapcsolódni.

Közben figyelem az apró jeleket:

• követi-e a tekintetével a hangszert;
• megfordul-e egy új hang hallatán;
• előre várja-e az ismerős részt;
• megjelenik-e egy apró mozdulat;
• közelebb húzódik-e;
• elfogadja-e később a hangszert.

Ezek sokszor többet mondanak, mint az, hogy hangosan énekel-e vagy pontosan visszatapsolja-e a ritmust.

A célom nem az, hogy minden gyermek ugyanabban a pillanatban ugyanazt tegye. Azt szeretném, hogy a saját tempójában találjon kapcsolatot a zenével.

A figyelő gyermek is dolgozik

Lehet, hogy kívülről úgy tűnik, csak ül.

Közben hallgat, összehasonlít, felismer, megjegyez, várakozik és biztonságot épít. Ezek láthatatlan, mégis fontos folyamatok.

Ezért ha a gyermeked a következő zenés alkalmon csak figyel, ne érezd úgy, hogy valamit rosszul csináltatok, vagy hogy neki nem való a foglalkozás.

Adj neki időt.

Lehet, hogy több élményt visz haza, mint amennyit ott helyben megmutat.

A Zenén innen, mesén túl foglalkozásokon a csendes megfigyelésnek, az ölben maradásnak és a fokozatos bekapcsolódásnak is helye van. Nem kell készen érkezni, és nem kell teljesíteni. Elég jelen lenni, figyelni, és lépésről lépésre felfedezni a zene világát.